A szervezet, mint önszabályozó rendszer

Szent-Györgyi Albertnek tulajdonítják a mondást, miszerint az ember legfőbb célja, hogy megöregedjen egészségesen. A várható élettartamot tekintve jelentős eltérések mutatkoznak a világ különböző tájain, és hasonlóképpen eltérőek a statisztikailag  feltételezhető megbetegedési esélyek is. Míg egy Magyarországon születendő gyermek esetében a legfrissebb adatok szerint jelenleg nőként 78,23, férfiként pedig 70,93 éves élethosszra lehet számítani, addig például Japánban a nők esetében több mint 7, a férfiaknál pedig csaknem 9 évvel magasabb a várható életkor. Persze ez csak statisztika, ami mögött akadnak szélsőséges példák. Például azok az embertársaink, akik egy évszázadnál is hosszabb ideig élvezik a földi létet. Vajon miben rejlik a titkuk?

Talán az életkornál is lényegesebb kérdés azonban az életminőség. A hosszú élet nem önmagában vágya ugyanis az embernek, hanem tevékenyen, testi, szellemi és pszichés egészségben. A sokáig élni óhajtását nem csak a haláltól való félelem táplálja, hanem az a természetes igény is, hogy élettapasztalatunkat, sikerekben és kudarcokban, fájdalmakban és örömökben érlelt bölcsességünket felhasználva létünket egy magasabb szintre emeljük. Oda, ahová életünk első néhány évtizedének fő vágyait nem, megélésük tanulságát viszont magunkkal visszük.

Sokszor azonban nem így történik. Csak keveseknek sikerül egészségüket, méltóságukat, szellemi frissességüket, a világ és az emberek iránti nyitottságukat megőrizve megöregedni. Vajon tehetünk ez ellen? A kérdésre adott válasz jelentősége túlmutat az egyénen, ugyanis az idősek aránya folyamatosan nő a lakosságon belül: Magyarországon az elmúlt 7-8 évtizedben csaknem megháromszorozódott.

Seneca szerint nem rövidnek kapjuk az életet, hanem azzá tesszük; nem szűkében vagyunk, hanem tékozoljuk. Összecseng ez többek között Califano bölcsességével, miszerint az egyén többet tehet saját egészségéért, mint bármely orvos, kórház, gyógyszer, vagy egzotikus gyógyászati eljárás.

Úgy tűnik tehát, hogy nem mehetünk el szó nélkül a feltételezés mellett, miszerint életminőségünket, egészségünket tekintve felelősségünk van. Az egészség ugyanis nem állandó, hanem dinamikusan változó állapot. S mint ilyen, magában foglalja esetenként az egészség átmeneti romlásának, de javíthatóságának és fejleszthetőségének lehetőségét is. Az egészség megőrzésének legfőbb célja és értelme egyrészt az átlagos élettartam meghosszabbítása, másrészt pedig minőséget adni az éveknek.

Egészségi állapotunk számos tényező függvénye. A tudomány 27 százalékban jelöli meg a belső faktorok, vagyis az örökletes adottságok, 19 százalékban a természeti környezet, 11 százalékban a társadalmi környezet és az életkörülmények szerepét. A többi 43 százalékért pedig maga az életmód a felelős. Beleértve a munkához, a pihenéshez, a szórakozáshoz, művelődéshez való viszonyunkat, táplálkozási, egészségvédelmi öngyógyítási szokásainkat.

Az emberi szervezet egy rendkívül összetett, de tökéletesen működő önszabályzó mechanizmus, amely egyrészt adaptációra, azaz alkalmazkodásra, másrészt pedig regenerációra, vagyis megújulásra képes.

A regeneráció nem gyógyítás, hanem a megbillent egyensúly helyreállítása, a szervezet visszarendezése természetes állapotába, a teljességbe. Ha a betegség megjelenik, ez a képesség valahol sérült, „meghibásodott”: rossz jeleket kapott, vagy azokat félreértelmezte. Ennek oka rendkívül sokféle lehet: holisztikus szemlélettel vizsgálva előfordulhat, hogy fizikai síkon hiányosak az élet fenntartásához szükséges feltételek, de az is megeshet, hogy az okok lelki, vagy szellemi síkon keresendők.

A blokkoló tényezők felismerésére, elhárítására, végső soron pedig az egység, vagyis az egészséges működés visszaállítására számos módszer kínál lehetőséget.

A módszer, amely segítségünkre lehet:

Biorezonanciát nem csak a szervezet egészségi állapotának feltérképezésére, de terápiára is használják. A módszerrel a sejtek normálistól eltérő elektromos tevékenysége alapján mutat rá az immunrendszer működési állapotára, a szervezetben előforduló toxinokra, méreganyagokra, a belső szervek energetikai állapotára, a szervezetben lévő vitamin és ásványi anyag eltérésekre, a sejtanyagcsere zavaraira. A szervezet által kibocsátott rezgések diagnosztikai célú mérését azok gyógyászati átalakítása követi. A gyógyítás itt sem egyetlen szervre összpontosít, hanem kiterjed az egész szervezetre.

A különböző alternatív gyógymódok eredményeit azok ellenzői gyakran magyarázzák az úgynevezett placebo hatással, ami pedig már a pszichológia és az élettan határterületét érintő, meglehetősen érdekes és sokat kutatott kérdés. Se szeri, se száma azoknak a kísérleteknek, amelyek a hatóanyag nélküli placebo sokszor megdöbbentő pozitív hatásának hátterét kutatják. Úgy tűnik minden esetre, hogy időnként a kezelésbe vetett hit önmagában elég ahhoz, hogy működésbe lépjenek a szervezet öngyógyító mechanizmusai.  

Jól látható tehát, hogy a fizikai testünkön túlmutató lelki és tudati folyamatok szervezetünk önregeneráló képességének vizsgálatakor sem kerülhetők meg. Ez pedig rámutat az olyan módszerek létjogosultságára, mint az autoszuggesztió, a relaxáció, vagy a meditáció.

 Ma már általánosan elfogadott tény, hogy ezek a technikák támogatják a szervezetet a stressz megélésében, és a feszültség fizikai tüneteinek oldásával elérik az egész test ellenállóképességének javítását. A meditáció egészségre gyakorolt hatásairól készült kutatások szerint pedig a hosszú ideje, rendszeresen, megfelelő módon meditálók körében még ennél sokkal többről van szó: vérükben igazolhatóan magasabb a jó hangulat kifejlődéséért felelős vegyület, és az átlagosnál alacsonyabb a mellékvese által termelt stressz-hormon szintje. Összességében a fiziológiai működések kiegyensúlyozottabbá válnak, az idegi és hormonális szabályozás egyensúlyba kerül, enyhül a krónikus fájdalom, nő az immunrendszer védekezőképessége.

Léteznek bizonyos növények, amelyek képesek hatékonyan segíteni szervezetünk harmonizációs, egyensúlyt kereső törekvéseit. Ezek az úgynevezett adaptogén, vagyis normalizáló, kiegyensúlyozó hatással rendelkező gyógynövények. Elnevezésük onnan adódik, hogy a szervezet már említett alkalmazkodó, adaptációs képességét támogatják, mégpedig oly módon, hogy lelassítják a túlműködő, felgyorsítják az alulműködő, és nem befolyásolják a normálisan működő szerveket. Növelik a szervezet ellenállóképességét, valamint védettségét a stresszel, fizikai sérülésekkel, aggodalmakkal és kimerültséggel szemben. Ilyen, adaptogén hatású gyógynövény például a Reishi, máshogy Pecsétviaszgomba, Lingzhi vagy Ganoderma lucidum, a Kínai Ginzeng, vagy a Rhodiola rosea…

A Biyovis folyamatosan figyelemmel kíséri a legfrissebb kutatási eredményeket, és beilleszti azokat termékfejlesztéseibe. Célunk, hogy természetes és hatékony megoldásokat kínáljunk korunk emberének képességei, adottságai minél teljesebb kibontakoztatásához.