Az vagy amit megeszel?

Hippokratész szerint ha a táplálkozás helyes, az orvos felesleges. Viszont ha a táplálkozás helytelen, az orvos tehetetlen. Henry FORD szerint igazad lesz akkor is, ha elhiszed, hogy a betegséged gyógyítható, és akkor is, ha elhiszed, hogy nem az.

A régi időket felidézve az előadó áttekintette a táplálkozás és a konyhaművészet fejlődésének fontosabb állomásait. A római-kori faszéntüzelésű kőkályha például már főzésre és sütésre is használható volt. A középkorban a napi főzés volt a rutin, a tartósítást nem ismerték. Az egyiptomiak viszont már sózták a húst, szárították a megtermelt növényeket, gyümölcsöket. A magyarokon kívül ismeretlen volt a világban az ilyenfajta tartósítás.

A római kori tivornyázós, „zabálós” korszak után, a középkorban már egy kicsit kulturáltabb lett az étkezés. A fűszereket azért tartották, hogy elfedjék vele az esetleges romlott ételek ízét, szagát. Ekkortájt a vízfogyasztást a sörfogyasztás váltotta fel, amiből akár napi 3-5 litert is megivott egy felnőtt ember. Sört ittak viszont a gyerekek, de még a csecsemők is. Ennek legfontosabb oka az volt, hogy a sör kevésbé volt fertőzött, mint a víz. Tudni kell emellett, hogy az alkoholfok lényegesen alacsonyabb volt a mainál. Az 1516-os német sörtisztasági törvény értelmében a sör nem tartalmazhatott mást, mint vizet, malátát és komlót.

Az iparosodás, a mai tudomány alapjainak kialakulása az 1600-1700 évekre tehető. Az első francia szakácskönyv például az 1650-es években jelent meg.

Julius Maggi 1886-tól kezdett el foglalkozni leveskockák, szószok, leves fűszerek ipari előállításával. Ennek jelentőségét többek között az adta, hogy akkoriban a gyári munkások hiányos táplálkozása sok betegség forrása volt, az eredeti Maggi-levesek pedig magas fehérje- és keményítőtartalmú hüvelyesekből készültek, így akkoriban forradalmian egészséges tápláléknak számítottak.

A bébiétel és a legendás csecsemőtápszer feltalálójaként ismert Nestlé gyógyszerész és vállalkozó volt. Az 1871-es világkiállításon a Nestlé csecsemő-tápszer aranyérmet kapott, mivel nagyban hozzájárult a csecsemőhalálozási ráta csökkenéséhez. Az elv akkoriban az volt, hogy lehetőleg minél kevesebben szoptassanak, és minél többen táplálják gyermeküket tápszerrel, mert ebben a formában bejuttatható a csecsemő szervezetébe a szükséges tápanyag, vitamin.

Azonban e tápszerek – mivel nem mindenhol állt tiszta víz a rendelkezésre – egyre több helyen a fertőzések forrásaivá váltak. Ekkoriban – az 1930-as évek elején járva – kezdett el „ismerkedni” az emberiség a tejcukor és a tartósítószer probléma megtapasztalásával is.  A tejcukor ugyanis az emberi lakosság háromnegyede számára nem emészthető. Ebből pedig tápanyagvesztés, kiszáradás következik. A tejcukor és a tartósítószer fogyasztás következményeként többek között hasmenés, felsőlégúti, illetve alultápláltsági betegségek alakulhatnak ki.  

Az adalékanyagokról

Az adalékanyagok általában olyan élelmi segédanyagok, amelyeket önmagukban nem fogyasztanak az emberek. Az adalékanyagok az emberi egészségre az (engedélyezett mennyiségben használva) nem veszélyesek! Csakhogy: míg az emberi szervezet könnyedén megbírkózik mondjuk egy-két színezékkel, az meghaladja a teherbíró képességét, amikor nap, mint nap különböző adalékokkal bombázzuk.

Egy amerikai fogyasztóvédelmi szaklap, arra a következtetésre jutott, hogy a gyerekeknek szánt joghurtok, és egyéb tejtermékek nem is annyira egészségesek.  Viszont azt is megjegyzi, hogy nem találni közvetlen az egészséget veszélyeztető anyagokat az ilyen termékekben. Azaz: egyetlen kisfiú sem fog a fogyasztása után azonnal gyomorgörcsöt kapni, és egyetlen kislány sem lesz kiütéses másnapra ezektől az ételektől. De hogy milyen következményei lesznek hosszú távon a rendszeres fogyasztásuknak, az már más kérdés.

Az „ízipar” olyan összetevőket alkot és ellenőriz, amelyek önmagukban valóban nem mérgezőek a szervezetünkre. Viszont soha nem vizsgálták ezek egymásra gyakorolt hatását! Többek között azért sem, mert az meghaladja a jelenlegi emberi tudást!

Az „ízipar”, ma már több ezernyi mesterséges vegyületet, anyagot használ. A komoly gond akkor kezdődik, amikor olyan nagymértékben „reked meg bennünk” ez a mesterséges anyaghalmaz, ami a szervezetünk számára kezelhetetlenné válik.

Az adalékanyagok csoportjai

Színezékek: olyan anyagok, amelyeket a fogyasztóhoz kerülő élelmiszerek előnyös és vonzó színének kialakításáért használnak.

Természetes színezékek: a zöldségekben, gyümölcsökben meglévő színanyagok. Pl.: klorofill, (E-140), céklavörös, (E-162) (ilyen a hagymahéj is, pl. húsvéti tojásfestéskor).

Természet-azonos színezékek: olyan élelmiszerekből állítják elő, amelyeket alapjában nem is ilyen célra használnak. Pl.: karamell (E-150)

Mesterséges színezékek: szintetikus úton előállított anyagok.

Pl.: tartrazin (E 102), fagylaltok, jégkrémek, rágógumik, marcipánok, és pl. a mirelit, valamint a konzerv zöldborsó is ettől kapja a frissnek tűnő színét

Tartósítószerek: a természetben mindenhol jelenlévő mikroorganizmusok szaporodásának megakadályozására, elfojtására. Növelik az élelmiszerek eltarthatóságát.

Pl.: szorbinsav (E 200), kén-dioxid (E 220).

A kéndioxid és kénessav sói: bontják a B1-vitamint, kiszámíthatatlan reakciókat okozhat, egyeseknél rosszullétet, fejfájást, hasmenést, rosszabb esetben anyagcsere- vagy idegrendszeri zavart, más anyagokkal együtthatva elősegíti a rák kialakulását!

Antioxidánsok: megállítják, vagy késleltetik az élelmiszerekben kedvezőtlen érzékszervi elváltozásokat (pl. avasodás) okozó oxidációs folyamatokat. Ezzel (hasonlóan a tartósítószerekhez) hosszabb eltarthatóságát biztosítják. Pl.: butil-hidroxi-toluol (E 321), aszkorbinsav = C-vitamin (E 300) Természetes antioxidánsok és avasodás-gátlók: pl.: a hagymafélék, lásd: abált szalonna

Emulgeáló szerek: egymással természetes módon nem vegyülő anyagok (pl. víz és olaj) homogén, nem elváló keverékének kialakítását teszik lehetővé. Pl.: a lecitin (E 322)

Sűrítőanyagok: folyadékok, italok, pépes élelmiszerek sűrűbb, kedvezőbb állomány kialakítását teszik lehetővé. Pl.: alginsav (E 400)

Zselésítő anyagok: az élelmiszerek (pl. dzsemek, cukorkák) jellegzetes, zselészerű állagát biztosítják. Pl.: guár gumi (E 412), agar-agar (tengeri alga, természetesen természetes)

Nagyanyó zselésítője: pektin, (E 440), növényi eredetű poliszaharidok, szilva, barack, almahéj, feketeribizli.

A pektin anyagok jótékony hatású, abszolút veszélytelen természetes méregtelenítők, melyek kivonják a szervezetből a nehézfémeket, és más méreganyagokat.  Az élelmiszer adalékanyagok listáján az E 440 szám alatt szerepel a konzisztencia-javítók csoportjában, mint stabilizálók, sűrítők és gélképzők. Negatív hatása a pektinnek nem ismert, étrend-kiegészítőként a világ összes országában korlátlan mennyiségben engedélyezett!

Csomósodást gátló anyagok: csökkentik a por alakú élelmiszerek nedvesség hatására történő csomósodását. Pl.: magnézium-oxid (E 528), természetes megfelelője a rizsszem a sótartóban.

Szilárdító anyagok: a zöldségeket, valamint a növényi eredetű élelmiszert szilárdabbá, fogyasztáskor ropogóssá teszik. Pl. alumínium- ammónium- szulfát (E 523) (Az alumínium, ha bejut a szervezetbe, képes és beépül a csontokba, így azokat nagyon-nagyon törékenyé teszi. Ezért is tiltották be!)

Édesítőszerek és cukorhelyettesítők: a szokásos természetes édesítőszerek pótlására szolgálnak olyan élelmiszerekben, melyeket egészségügyi (pl. cukorbetegség, vagy túlsúly) problémák miatt ajánlanak. Egy részük természetes eredetű (cukoralkoholok), de ezek energiatartalma jelentős és cukorbetegek csak korlátozottan fogyaszthatják őket. Ilyen pl. szorbit (E 420). A fenti okok miatt szükség van a szintetikus úton előállított mesterséges édesítőszerekre is. Felhasználásuk (elméletileg), pontosan szabályozott. Pl. szacharin (E 954), aszpartám.

A természetes anyagok, élelmiszerek, vegyületek, a Napból érkező párhuzamos, ún. polarizált fényt 95%-ban balra forgatja. A mesterséges anyagok ugyanezt 50-50%-ban teszik meg. Vagyis 50% eleve megy a WC-be!

Enzimek: különféle technológiai előnyeik vannak, így pl. feldolgozáskor növelik a gyümölcsökből kipréselhető lé mennyiségét. Az ismert és használt enzimek közül csak néhány számít adalékanyagnak. A többiek szabályozása az EU-ban jelenleg előkészítés alatt van.

Adalékanyagnak számító enzim pl. az invertáz (E 1103)

Az enzimek hőérzékenyek, 40-50 Co körül bomlanak!

Káros adalékanyagok:

Az ízfokozó: a nátrium-gutamát az idegméreg, amitől minden étel finom!

A Na-glutamát  egy neurotoxin, vagyis idegméreg, sejtméreg! Nem egyszerűen csak allergiát okoz, hanem idegi elváltozásokat pl.: a Parkinson-, vagy Alzheimer-kórt is. Emellett a leggyakoribb daganatfajtáknak: mell, prosztata, bőr, vastagbél, tüdő, petefészekrák, valamint a fej és nyaki tumorok a kialakulását is elősegítheti!

Természetes ízfokozó pl.: a sörélesztő!

Az E-számok kerülésének megoldása, hogy főzzünk saját magunk!

Az egészséges táplálkozás alapjait kutatja dr. Joel D. Wallach, aki több ezer természetes módon meghalt ember és elpusztult állatok boncolása után az alábbiakat mondta: „A tanulság számomra alapvetően újszerű és egyben előremutató is volt: minden természetes halállal meghalt állatnál, és embernél is, jelentős tápanyaghiány-jelenség volt megfigyelhető.”

Az egészség megőrzése, visszaszerzése, a tudatos életmódnál kezdődik! Ennek egyik lépése a tudatos vásárlás, a második a folyamatos tanulás, a harmadik tisztaságra törekedni kívül és belül, s végezetül a negyedik: meglátni a világban a szépet, és a jót!