Az ezerarcú só - Só nélkül nincs élet – de mennyi az elég?

 Szüksége van-e a szervezetnek sóra? Mi az ideális mennyiség?

Az ezerarcú só

A sót nem csak ételeink ízesítéséhez használjuk. Bevált tartósítószerként, mérgek hatástalanítójaként, alkalmazzuk inhalálni, ivókúrában, fejfájás csökkentésére, külsőleg kiütések gyógyítására. Mindemellett bizonyítottan nélkülözhetetlen szervezetünk számára. Nincs is azon csodálkoznivaló, hogy még a népmeseírók fantáziáját is megihlette. Alighanem minden gyermek találkozik a legkisebb királylány történetével, akit király apja azért száműz, mert az iránta érzett szeretetét ahhoz hasonlítja, ahogy az emberek szeretik a sót. Persze miután egy gazdag vacsorát só nélkül tálal az öreg királynak lánya újdonsült férje, megenyhül az atyai szív. Elvégre – szól a mese tanulsága – só nélkül nem élhetünk.

De vajon igaz ez? Barát, vagy inkább ellenség számunkra a só? E kérdésben ma is több, egymásnak ellentmondó vélemény tartja magát.

Só nélkül nincs élet – de mennyi az elég?

Tény, hogy az idegrostjaink csak akkor képesek impulzusok továbbítására, ha a sóban levő elemek, azaz a kálium és nátrium jelen vannak. Végső soron tehát só nélkül nem lennénk képesek egyetlen gondolat megfogalmazására sem. A só koncentráció biztosítja a vér és szövetek közötti anyagcserét. Vagyis az emberi test alapvető alkotóeleme a víz mellett a só.

Az Egészségügyi Világszervezet ajánlása szerint egy felnőtt embernek napi két-három gramm nátriumra, azaz öt-hét gramm sóra van szüksége. A statisztikák viszont azt mutatják, hogy napjainkban Magyarországon az ajánlott mennyiségnek majdnem háromszorosát: átlagosan 15 grammot fogyasztunk. 

Az „ördög” tehát ezúttal a mennyiségben rejlik? Könnyen lehet. A só jótékony hatásai mellett ugyanis olvasni lehet többek között arról is, hogy az ókori Kínában szép számmal akadt példa arra, hogy valaki sóevéssel vetett véget az életének. Ehhez egyébként mintegy fél kilogramm elfogyasztására volt szükség.

Azok, akik az elfogyasztott só mennyiségének korlátozására hívják fel a figyelmünket, többek között a túlzásba vitt sófogyasztást teszik felelőssé számos kellemetlen, egészségünket károsító tünetért és betegségért. Ezek közé sorolják többek között a magas vérnyomást, a szív-és érrendszeri panaszokat, az agyvérzést és a stroke-ot, a reumás megbetegedéseket, a köszvényt, a vese- és epekőképződést,  a gyomorfekélyt, az emésztőrendszert, az anyagcserét, és számos, a szervezet hormonális működését érintő betegséget.

Az utóbbi években számos hír terjedt el a világhálón a sóba kevert adalékanyagok káros hatásairól is. Akadnak, akik szerint ezek közönséges összeesküvés-elméletek, mások viszont úgy vélik, hogy minden kellemetlen „mellékhatás” amelyért a sót teszik felelőssé, valójában ezeknek az adalékoknak tulajdonítható.

Mint oly sok más témában, a sófogyasztás egészséges mértékét illetően is rengeteg, egymásnak ellentmondó információval találkozhatunk. Ahogy mondani szokás, bárminek az igazolására, vagy akár a cáfolatára találhatunk érveket.

A só káros hatásai évtizedeken át tartották magukat a közhiedelemben. Ezzel szemben, Katarzyna Stolarz-Skrzypek és munkatársai azt állítják, hogy a sófogyasztás egészségügyi okokra hivatkozó korlátozása tévút. Az említett kutatók a vizeletben kiválasztott sómennyiséget vizsgálva elemezték átlagosan 8 éven át 3700 személy vérnyomásának és szívbetegség kockázatának alakulását. Ez idő alatt 219 személy halt meg, és 232 szenvedett el végzetes, vagy túlélt szív- és érrendszeri komplikációt, azaz infarktust, embóliát, stroke-ot. A szív és érrendszeri halálozás a legmagasabb a legkevesebb sót fogyasztók, a legalacsonyabb a legtöbb sót fogyasztók közt volt. Számszerűen: a legkevesebb sót fogyasztók közt 4.1 százalékos, a közepesen sok sót fogyasztók között 1.9 százalékos, míg a legtöbb sót fogyasztók körében 0.8 százalékos volt a szív- és érrendszeri eredetű halálozás.

A magas vérnyomás vizsgálatával kapcsolatban az derült ki, hogy a sófogyasztás mértéke nem függött össze a magas vérnyomásbetegség kialakulásának kockázatával. A legkevesebb sót fogyasztók 27 százaléka, a közepes mennyiséget fogyasztók 26.6 százaléka, a legtöbb sót fogyasztóknak pedig 25.4 százaléka lett magas vérnyomású beteg. A szisztolés vérnyomás a vizeletben mért 100 mmol só növekedés esetén 1.7 Hgmm volt sok éves követés során, de ez nem függött össze a magas vérnyomás betegség kialakulásával. A diasztolés vérnyomás pedig nem is változott.

Több más vizsgálat is megerősítette, hogy az alacsony sófogyasztás minimálisan csökkenti a vérnyomást, ellenben fokozza az infarktuskockázatot. Egy háromezer főt 3.5 éven át követő vizsgálat alapján például az derült ki, hogy a legkevesebb sót fogyasztók infarktuskockázata négyszerese volt a legtöbb sót fogyasztókénak. A sóbevitel csökkentése fokozza a szimpatikus idegrendszeri aktivitást, csökkenti az inzulinérzékenységet: mindkét hatás a metabolikus szindróma és a szívritmuszavar kockázatát növeli.

Ezek az eredmények alapján, elutasíthatók azok a számítások, amelyek a népességszintű sófogyasztás csökkentését összekapcsolják jelentős szív és érrendszeri halálozás csökkenéssel, ezért indokolatlan az általános és megkülönböztetés nélküli sófogyasztás csökkentési ajánlás.